Egy jó időre eltüntem, ami leginkább költözésnek, ház vásárlásnak és az az körüli teendőknek köszönhető. Persze egy új háznál mindig akad teendő, de jött Mici.
Micit (előző nevén Sári) tragédia érte, mert első szülött gyermekeit sajnálatos módon elveszítette, mindazok ellenére hogy előző gazdái teljes szeretetben neveltek. De azért a tragedia ellenére tejtermelése bőven elindult. Két hét után már jócskán napi egy liternél tartunk, ami egy kis családnak a napi tejadag pótlásának bőven megfelel. És miután már túl vagyunk a túrón (amit itt azért megjegyeznék, közel sem hasonlítható a boltira), meg persze az első kecskesajton és a tejfölön és joghurton, egy vérbeli szappanosnak mi más juthat még az eszébe, mint a szappan. És Mici megadta újból a lendületet.
Közel négy év utan, (lassan már elvonási tünetekkel küzködve ☺) elkészültek az első levendulás kecsketejes szappanocskák.
Elsősorban most nem is a belső érték hajtott, hanem inkább az alkotási vagy, bár azért a kecsketejes alap szerintem magáért beszél. Ezenkívül még olívaolaj, kókuszolaj, pálmavaj és szőlőmagolaj került bele. Az alsó részeket kék kozmetikai pigmenttel színeztem, illatnak pedig levendulát kapott egy csipet vaniliával.
„ Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet. ”